"2024. júliusában kezdtük el a 2024/25-ös tanév őszi szemeszterének Félévkezdő Csendesnapjait szervezni. A kezdeti nehézségek, akadályok ellenére nyár végére sikerült megtalálni a legkielégítőbb helyszínt: a Nagyváradon található Posticumra esett a választásunk.

Rekordszámú jelentkezővel, két autóbusszal és több autóval keltünk útra 2024. szeptember 13.-án, pénteken délután. Esett. Nagyon esett. De nekünk a rossz idő sem szeghette kedvünket és bőrig árva, de jókedvűen indultunk útnak.

Rettentően izgultam, mert nagyon szerettem volna, hogy minden rendben menjen, és mindenki jól érezze magát ezen a hétvégén.

Amikor megérkeztünk a helyszínre egyből beleszerettem. Én akkor láttam először élőben a helyszínt, és teljesen magával ragadott. Volt több közösségi tér, és számos kisebb helyiség, ahol kis csoportokban vagy akár önállóan is elvonulhattunk elcsendesedni, beszélgetni.

Hiába jártam már Nagyváradon, ilyen mélyen, mint most nem ismerhettem meg eddig. Pénteken egy nagyszerű városnézésen vehettünk részt Nt. Dénes István-Lukács vezetésével, aki igazi átéléssel mutatta be nekünk a környéket. Érezni lehetett minden szaván, hogy igazán szereti városát, és büszke rá.

A Posticum és a Collégium Váradinum személyzete olyan szeretettel és odaadással fogadott minket, amilyennel csak nagyon ritkán találkozik az ember. Az ételek finomak, a szobák otthonosak voltak. Minden igényünk és kérésünk maradéktalanul ki lett elégítve, akármilyen apró vagy nagyobb akadályba ütköztünk azonnal segítségünkre siettek.

A szombat délelőtti előadás volt az első olyan pont, amikor azt éreztem megérkeztem. Megérkezett a lelkem is. Azt gondolom, hogy egy mindenki számára "szemhéjfelnyitó" előadást hallgathattunk meg, és utána lehetőségünk volt beszélgetni is róla, megosztani egymással személyes vagy közösségi élményeinket, tapasztalatainkat az "Egység" -gel kapcsolatban. Ezt tovább lendítették előre a délutáni workshopok, amik újdonságként, de teljesen pozitívan érintettek, szerintem szinte mindannyiónkat.

Nehéz téma az "Egység". Sokan, sokféleképpen vélekedünk róla. Van, aki törekszik rá, tökéletes "Egységet" akar megvalósítani, míg más egyáltalán nem érzi ennek szükségét.

Számomra a hétvége össztapasztala az volt, hogy először Jézus Krisztussal és a Szentháromság Istennel, másodsorban pedig önmagunkkal kell "Egység" -be kerülni. És amikor ez megvalósul, akkor törekedhetünk "Egység" -be kerülni egymással: egyetemi közösségünkkel, gyülekezetünkkel, egyházunkkal és az egész teremtett világgal.

Én nagyon hálás vagyok ezért a hétvégéért, mert csodás helyen járhattunk, új tapasztalatokkal gazdagodhattunk és erősíthettük Istennel és egymással való személyes kapcsolatainkat. Várva-várom a tavaszi szemeszter Félévkezdő Csendeshétvégéjét."

Balázsi Vivien Alexa
   5. éves hallgató